főoldal készparketták fektetés színezett burkolatok fizika újdonság a hangszigetelés alapjai info
Olajozás és viaszolás (a tradíciók újra élnek)
Megjelent: Magyar Asztalos és Faipar 2000/12, 58-59.o.
A felületkezelésnek ez, a hazánkban még mindig újdonságnak számító alternatívája, egyre több hívet szerez magának, mégis sok félreértéssel, alapveto tévedéssel és a használat során fölmerülo hibával találkoztunk, a természetes anyagokkal ismerkedok, azt próbálgatók körében. Ezért megpróbáljuk ismét összefoglalni az olajozással, viaszolással és magukkal az anyagokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat:
Az olajozott-viaszolt felület az emberi borhöz hasonló: védi a fát a szennyezodésektol, kisebb sérülésektol, külso mechanikai hatásoktól, véd a külso nedvességtol, de lehetové teszi a faanyag lélegzését. Az olajozás nem alkot a lakkoknál megszokott átjárhatatlan összefüggo filmet, hanem mélyen beszívódik az anyagba, és a fa edényeinek falán tapad meg. Az olaj impregnál, tehát csökkenti a kezelt anyag késobbi nedvességfelvevo képességét, fokozza vízállóságát, de nem teszi vízállóvá. Az olajozás alapoz is, mert a viasz csak olajozott felületen ad tartós, kopásálló bevonatot.
A keményolajok , magasabb gyantatartalmukkal, esetleg valamilyen természetes lakk-komponens (sellak vagy borostyánkolakk) segítségével úgy fokozzák a kezelt felület keménységét, hogy a felso edényeket mintegy “kibetonozva”, megnehezítik a fa szálainak roncsolódását.
Legújabbak, az elszappanosított, vízzel hígítható olajok , melyek a fa színét nem tüzelik fel, hanem megorzik a természetes világos árnyalatát, ezért világos fafajok kezelésére kiválóak. Elonyük még, hogy a velük kezelt felület 2 óra múlva csiszolható.
Az olajok önmagukban is alkalmasak felületkezelésre. Két rétegben átlagos igénybevételnél tartós, ellenálló, de nem víztaszító bevonatot adnak.
A viaszok teszik a felületet víztaszítóvá, selymes fényuvé . A viasz már a filmképzo anyagokhoz hasonlítható: az ideális viaszbevonat leheletvékony, kristályaiból a polírozással cserépfedéshez hasonlítható vízzáró bevonatot kapunk a kezelt felületen.
A viaszok közül legfontosabb az ecsettel felhordható méhviasz kenobalzsam és a keményviasz. Az, hogy melyik viaszt használjuk, az igénybevételtol függ. Általában függoleges felületeknél nincs különösebb igénybevétel ide tökéletes a kenobalzsam, míg vízszintes felületeknél keményviaszt célszeru használni. A keményviasz is nagyon könnyen – a hagyományos cipofényezéshez hasonlíthatóan – felhordható. Nem csak ellenállóbb bevonatot ad, de kiadósabb és olcsóbb is, mint a folyékony méhviasz. A kenobalzsam tagolt felületeknél nélkülözhetetlen, a keményviaszokkal itt nehezen boldogulnánk.
KIVITELEZÉS OLAJOKKAL ÉS VIASZOKKAL
Az olajozásnak és viaszolásnak van néhány nagyon egyszeru alapszabálya, amit viszont be kell ahhoz tartani, hogy elégedettek legyünk a kész felülettel. A ragacsos, tapadó, foltos felületek oka legtöbbször az, hogy ezeket az egyszeru szabályokat nem ismerjük, vagy nem tartjuk fontosnak.
• Csak megfeleloen elokészített felületen kapunk szép bevonatot . A sok lépésbol álló, finom csiszolásnál is fontosabb az utolsó csiszolás (150) elotti nedvesítés. A nedves kendovel, szivaccsal való áttörlés felhúzza a fa átvágott rostjait, amit finom papírral ( 240 ) átcsiszolva a legtöbb fafajnál tökéletes felületet kapunk. Ha nem vizezzük a felületet, az olaj húzza fel a szálakat, amit nehezebb csiszolni, és kár is a felhordott olajat így “elvesztegetni”.
• A bütü is finom megmunkálást és csiszolást igényel!
• Az olajat egyszer, szükség szerint több rétegben kell felhordani: ha a kezelt fa szinte “issza” az olajat, akkor kapunk jól impregnált felületet, ha a felhordást azonnal, az olaj beszívódása után megismételjük. Így addig “telítjük” a fát míg az könnyedén felveszi az olajat. Így elkerülheto az egyenetlen nedvszívó képességbol adódó esetleges foltosodás is.
• Felhordás ecsettel. Szórással kisüzemi szinten a munka nem lesz gyorsabb, csak több anyag vész kárba. Itt nincs ecsetnyom sem, ami a szórást indokolná.
• Csak annyi olajat hordjunk fel, amennyit az anyag képes felvenni. A 10 perc után nem beszívódó olajat a felületen ecsettel, rongydarabbal el kell oszlatni, bedörzsölni, illetve a felesleget a felületrol letörölni . A nem eltávolított felesleg fényes, ragacsos és nehezen eltávolítható foltokat hagy a felületen.
• Az olaj gyorsan beszívódik, ezután a kezelt alkatrészek nem érzékenyek: rakásolhatók, nem ül beléjük a por, stb. Az áttörlés után a felület gyakorlatilag száraz. A megadott száradási ido (2 illetve 24 óra) a csiszolás miatt lényeges. Ennyi ido kell ahhoz, hogy az olaj annyira megszáradjon, hogy ne tömje a papírt.
• Száradás után a felületet kézzel, vagy nagy fordulatszámú excentrikus csiszológéppel finoman (240) át kell csiszolni. Köztes csiszolásra akkor is szükség van, ha felület tökéletesen simának tunik, a finom felület biztosítja a viasz tökéletes tapadását.
• Köztes csiszoláshoz kiváló az ún. skót szivacs (Scotch Brite, vlies) is, melyet az olaj nem töm el, illetve az olajos csiszolatpor könnyen kirázható, vagy surített levegovel kifújható belole. Jelentos csiszolóanyag-megtakarítás!
• A viaszt leheletvékony rétegben kell felhordani. A cél: minél vékonyabb, de összefüggő bevonatot kialakítani. Csak így érheto el, hogy a kristályos viaszlapkák a polírozás után úgy feküdjenek egymásra, mint az ideálként említett tetocserepek. Ha túl sok viaszt hordunk fel a felület nehezen polírozható, és a lapkákat nem tudjuk szépen “elfektetni”. Az ilyen bevonat alá könnyebben beszivárog a nedvesség, ami felérdesíti a bevonatot.
• Ha túl sok viaszt hordunk fel, vagy nem polírozzuk a megadott száradási idő letelte elott, a felület ragacsos marad. A felesleges viasz skót szivaccsal, és oldószerrel – narancshéjolaj - távolítható el.
• A viaszok megadott száradási idők (1-4 óra) letelte után nem polírozhatók. Minél tovább szárad a viasz, annál több oldószer párolog el a felületről, és annál nehezebben, de annál keményebbre és fényesebbre polírozható. Kb. 1.5 óránál hosszabb száradás után a felület már csak géppel polírozható.
• A frissen kezelt felületet 2-4 hétig ne érje nedvesség, mert a viasz teljes kikeményedése elott még érzékeny.
• A kész felülethez lehetoleg csak saját ápolószereit használjuk. Más, méhviasz-tartalmú készítmények (pl. Pronto) is tartalmazhatnak olyan anyagokat – glicerin, szilikon stb. – melyek megnehezítik a felület esetleges késobbi felújítását. A felület saját ápolószereivel ápolva sokáig megtartja szépségét, a fával együtt érik, idovel természetes patinát kap. Az olajozott viaszolt felület hosszú ido után sem kelt elhasznált, lepusztult benyomást. Az esetleges sérülések helyileg, akár felületen is könnyen javítható.
• Az olajok és viaszok alacsony öngyulladási homérsékletu illóolajokat tartalmaznak, melyeknek száradása oxidációs folyamat, eros hofejlodéssel jár. Az olajjal átitatott, összegyurt keno- és törloruhák, szerszámok öngyulladás veszélyesek , ezért használat után mindig terítsük ki, hogy jól szellozve kiszáradhassanak.
Aki a fent leírt tanácsokhoz, szabályokhoz tartja magát, elégedett lesz a kapott felülettel.