Uncategorised
Hajópadlók alapvető jellemzői
BTE TI PA−04/1 (2010. 12.) — Hajópadlók előírásai
A deszkapadló mellett a hajópadló az egyik legrégebbi fa burkolóanyag, amely – többnyire csak a
hosszanti oldalain – csap-hornyos (árok-eresztékes vagy nút-féderes) kivitelben készül. Színlapját és oldalait gyalulással, hátlapját általában fűrészeléssel alakítják ki.
Magyar termékszabvány:
MSZ EN 13990:2004 Fa padlóburkolatok. Hajópadló fenyő fűrészáruból.
A termékszabvány a lucfenyő, jegenyefenyő, sitkafenyő, erdeifenyő, vörösfenyő és duglászfenyő fafajok minősítésének szempontjait határozza meg, valamint tartalmazza a méretekre és szállítási körülményekre vonatkozó előírásokat. A termék előállításához a fentieken kívül más fafajokat is fel lehet használni. Ilyen esetekben meg kell adni a megengedhető fahibák határértékeit. Keményfából készült hajópadlókról és svédpadlókról más termékszabvány rendelkezik.
Minőségi/megjelenési osztály szerinti besorolás:
a szabvány a megengedett fahibák alapján „A”
és „B” jelű osztályokat határoz meg. Egy szállítmányon belül legfeljebb 5% lehet az alacsonyabb osztályba tartozó tételek mennyisége. Színeltérés, göcs, gyantatáska, repedés stb. mindkét megengedhető, de gombák és rovarok által okozott károsodás egyikben sem fordulhat elő.
Azok az elemek, amelyek nem érik el a „B” osztály követelményeit, feleljenek meg a padlóburkolatok általános felhasználási előírásainak.
A szabvány ún. szabad minőségi osztályt is engedélyez, amelynek jellemzőiről a gyártó és a vevő megállapodhat. A szabvány 3. táblázatában feltüntetett fahibákat ilyen esetben is meg kell adni.
A hajópadló elem jellemző méretei (mm):
Vastagság Szélesség Hosszúság
Méretek 18 ÷ 34 63 ÷ 181 min. 1500
A fenti vastagsági és szélességi tartományba tartozó hajópadló elemeket beltéri alkalmazásra (fűtött helyiségekhez) 9 ± 2% nedvességtartalommal szállítják. Egyéb felhasználási területekhez 17 ± 2% nedvességtartalom mellett, más gyártási méretekben készülnek a termékek. A megadott vastagságoktól megfelelő kialakítású csapok és hornyok esetén el lehet térni. Az elemek változó hosszúságban (ékcsapos toldással is) készülhetnek.
Alkalmazás:
a hajópadló rusztikus, változatos megjelenése és kedvező ára miatt méltán népszerű termék. Jellemző alkalmazási területét a lakások jelentik, mivel felületén a gyártásához használt fafajok kis Brinell keménysége miatt pontszerű terhelések (bútorláb, cipősarok stb.) és nagy igénybevételek hatására benyomódások megjelenésével kell számolni.
Fektetés:
a hajópadlót többnyire hagyományos módon, szegezéssel rögzítve párnafára, vagy közvetlenül födémgerendára fektetik. A szegezés lehet látható, vagy rejtett. Ha a burkolat nem régi típusú, salak vagy egyéb feltöltéssel készülő födémre kerül (a párnafák nincsenek beágyazva a legalább 10 cm – ideális esetben 15 ÷ 20 cm vastag – feltöltésbe), akkor azokat a lépéshang továbbításának megakadályozására rugalmas, hanglágy, megfelelően terhelhető alátétekre kell helyezni. A párnafák köze a burkolat behajlásának és döngésének megakadályozására homokkal, egyéb laza vagy szálas anyaggal, esetleg könnyűbetonnal tölthető ki.
Felületkezelés:
rejtett szegezéssel rögzített, kezeletlen hajópadló elemek szintkülönbségeit gyalulással lehet megszüntetni (a vastagsági tűrések gyári felületkezelésű elemeknél szigorúbbak). Ezután következhet a beeresztés, festés, olajozás, viaszolás (vakszolás), viaszos olajjal vagy a benyomódásoknak ellenálló, megfelelően rugalmas lakkal végzett felületkezelés.
Parketták és fa burkolóanyagok harmonizált szabványa:
az MSZ EN 14342 szabvány előírja a fa burkolóanyagok és parketták jellemzőit, valamint a teljesítőképességre vonatkozó előírásokat, és meghatározza azok vizsgálati módszereit.
A harmonizált szabvány megjelenése miatt a hajópadlók forgalmazásához már nem szükséges ÉMI minősítés, elegendő a gyártói (illetve szállítói) megfelelőségi nyilatkozat.
© Brassnyó László 2010 − Burkolástechnika Egyesület
Burkolástechnika Egyesület — 1301 Budapest, Pf. 67
Email:
2009. decemberében megalapítottuk a Burkolástechnika Egyesületet.
Elnöke: Brassnyó László
Alelnökök: Mészáros András és Vajda Blandina
Elérhetőség:
Burkolástechnika Egyesület — 1301 Budapest, Pf. 67
Email:
A továbbiakban megismerkedhetnek az egyesület programjával, célkitűzéseivel, olyan szabványokkal, leírásokkal, cikkekkel, amik akár a burkoló szakma, akár a laikus számára hasznosak lehetnek.
Várjuk a szakmabeliek és a szakmán kívüliek érdeklődését egyaránt.
Ez alatt a menüpont alatt érdekességeket jelentetek meg. Legyen az műszaki találmány, okos történet, esetleg egy tanulságos mese, anekdota vagy zene, ami éppen akkor és ott megfogott, amilyen állapotban talált. Teljesen mindegy, milyen témakör, milyen tudományág, ahová tartozik.
Érték, és én ezt az értéket szeretném közvetíteni.
Vajda Blandina
+36/30 9663268
Új hangszigetelési követelmények
további információk: +36/30-9663268
A cikk bemutatja, hogy milyen módon tudja elvégezni a tervező új épületeknél az új szabványnak megfelelően a 200 köbméternél kisebb légtérfogatú helyiségek homlokzati szerkezeteinek hangszigetelési méretezését.
A homlokzati szerkezetek léghang-szigetelési követelményeit 1990-től 17 éven át az MSZ-04-601-5:1989 számú szabvány szabályozta. Számítási módszere elnagyolt volt, ugyanis nem vette figyelembe a zaj ellen védendő helyiség akusztikailag fontos jellemzőit. 2007. április 1-én a Magyar Szabványügyi Testület új nemzeti szabványt adott ki e témában MSZ 15601-2:2007 hivatkozási számmal.
Tervezési módszerek
A tervező feladata az, hogy a zajtól védendő helyiségeket kívülről határoló homlokzati falakat, nyílászárókat, nyílásokat, szellőzőket olyan szerkezetekből állítsa össze, amelyek teljesítik az adott homlokzat hangszigetelési követelményeit a közlekedési zaj elleni védelem szempontjából (2. ábra).
Közlekedési zajok, homlokzati szerkezetek
Helyszíni zajcsökkentés
A homlokzati szerkezet eredő helyszíni zajcsökkentési követelményének számítása
A homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási számára és a színképillesztési tényező összegére vonatkozó követelmény számítása az alábbi módon történik:
Képletekben
„(R’we+Ctr)köv” és/vagy „(R’we+C)köv” a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási száma (R'we) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján megválasztott színképillesztési tényező (Ctr és/vagy C) összegére vonatkozó követelmény [dB]
„L1AM” a zajtól védendő helyiség homlokzatának mértékadó zajterhelése, azaz a homlokzati szerkezeteket érő közlekedési zaj meghatározott mérési vagy értelmezési helyeken kialakuló egyenértékű A-hangnyomásszintjeinek térbeli átlaga [dB]
„L2A” a zajtól védendő helyiségben megengedett átlagos közlekedési zaj, amely a helyiségbe csukott nyílászárókon keresztül bejutó közlekedési zaj egyenértékű A-hangnyomásszintjeinek térbeli átlagát korlátozza [dB]
„Kh” a távolsági tényező, mely a homlokzat mértékadó zajterhelése és ennek mérési vagy értelmezési helye közötti kapcsolatot fejezi ki [dB]
„Sh” a zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete a belméretekből számítva [m2]
„A” a zajtól védendő helyiség egyenértékű hangelnyelési felületének méretezési értéke [m2].
A színképillesztési tényező típusát a léghangszigetelésről szóló MSZ EN ISO 717-1:2000 számú szabvány alapján a homlokzatot terhelő zaj függvényében kell megválasztani: például városi utcai közlekedési zaj esetén a „Ctr” jelű a megfelelő, míg például autópálya zajánál a „C” jelű. Amennyiben a közlekedési zajt jellemzően csak az egyik színképillesztési tényezőhöz sorolt járműfajta okozza, akkor a követelmény csak ezt a „Ctr” vagy „C” tényezőt tartalmazza. Ha azonban mind a „Ctr”, mind a „C” színképillesztési tényezőhöz társított közlekedési zajforrások érik a homlokzatot, akkor az „(R’we+Ctr)köv” és az „(R’we+C) köv” is követelménnyé válik. A zajtól védendő helyiség homlokzatának mértékadó zajterhelését (L1AM-t) például méréssel vagy számítással lehet megállapítani: például közúti közlekedési zajnál általában kb. L1AM = 50–80 dB közötti értékre lehet számítani.
A zajtól védendő helyiségben megengedett átlagos közlekedési zaj (L2A) nagyságát a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelettel összhangban az MSZ 15601-2:2007 számú szabvány adja meg. Egyes funkcióknál „L2A” éjjel-nappal azonos mértékű (például lakások étkezőkonyháiban vagy étkező helyiségeiben L2A = 45 dB egész nap), míg más esetekben eltérő a nappali és az éjszakai időszakban (például lakások lakószobáiban nappal L2A = 40 dB, éjjel pedig L2A = 30 dB). Amennyiben „L2A”-nak ilyen módon két különböző határértéke van, a hangszigetelési követelményt értelemszerűen mindkét esetre ki kell számítani, és a homlokzati szerkezeteket a nagyobb értékre kell a továbbiakban méretezni.
A távolsági tényező (Kh) értékét szintén biztosítja a szabvány a tervező számára: Kh = 0 vagy 3 vagy 6 dB attól függően, hogy a homlokzat mértékadó zajterhelésének mérési, illetve értelmezési helye a homlokzat síkjában vagy attól 2 méterre van, és hogy figyelembe veszik-e a homlokzat hangvisszaverő hatását.
A zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete (Sh) a helyiség külső fal menti hosszméretének és belmagasságának szorzataként egyszerűen számítható.
A zajtól védendő helyiség egyenértékű hangelnyelési felületének méretezési értéke (A) az MSZ 15601-2:2007 illetve az MSZ EN 12354-6:2004 számú szabvány szerint határozható meg: például szokványos bútorozású lakószoba esetében „A” a helyiségtérfogat 0,326-szeresével lesz egyenlő.
Laboratóriumi zajcsökkentés
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének számítása.
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményét, azaz az eredő súlyozott léghanggátlási számának és a színképillesztési tényezőknek az összegét a következőképpen lehet számítani:
Az összefüggésekben
„(Rwe+Ctr)” illetve „(Rwe+C)” a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott léghanggátlási száma (Rwe) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján megválasztott színképillesztési tényező (Ctr és/vagy C) összege [dB]
„Sh” a zajtól védendő helyiség homlokzatának felülete a belméretekből számítva [m2]
„Si” az i-edik homlokzati elem (például fal, ablak, ajtó, résszellőző) felülete [m2]
„(Rwi+Ctri)” és „(Rwi+Ci)” az i-edik homlokzati elem súlyozott léghanggátlási száma (Rwi) és a közlekedési zajterhelés típusa alapján meghatározott színképillesztési tényezõ (Ctr és/vagy C) összege [dB].
Az „(Rwe+Ctr)” illetve az „(Rwe+C)” értékek számítását az 1. lépésben meghatározott követelményekhez kell igazítani: az ott szereplő színképillesztési tényező(k)re van itt is szükség. Az egyes homlokzati elemek felületét (Si-ket) külső falnál a helyiség belméreteiből, nyílászáróknál és szellőzőknél a névleges méretekből, nyílásoknál pedig a tényleges nyílásméretekből kell számítani.
A különböző homlokzati szerkezetek „(Rwi+Ctri)” és/vagy „(Rwi+Ci)” értékeit például a termékgyártók ismertetőiből, katalógusokból, szakirodalmakból tudja a tervező kikeresni.
Összehasonlítás
A homlokzati szerkezetek eredő helyszíni beépítésre transzformált zajcsökkentési teljesítményének és helyszíni követelményének összehasonlítása.
A homlokzati szerkezetek kombinációja akkor felel meg a közlekedési zajterhelés elleni védelemnek, ha a homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítménye a helyszíni beépítésre transzformálva nagyobb vagy egyenlő, mint a homlokzati szerkezetek eredő helyszíni zajcsökkentési követelménye, azaz
A képletekben az „(Rwe+Ctr)”, illetve az „(Rwe+C)” érték(ek) a 2. lépés eredménye, az „(R’we+Ctr)köv”, illetve az „(R’we+C)köv” pedig az 1. lépés alapján áll a tervezõ rendelkezésére.
A homlokzati szerkezetek eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményét a 2 dB-s érték levonása alakítja át a követelménnyel megegyező körülményekre, azaz helyszíni beépítésre.
Amennyiben a homlokzati szerkezetek kombinációja nem felel meg a fenti feltételnek, homlokzati elemek felületének illetve léghanggátlási képességének módosításával érheti el a tervező a teljesítmény növelését és ezáltal a követelmény teljesítését.
A méretezés fõ lépései
Helyiségenként a méretezés fő lépései a következők: a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott helyszíni léghanggátlási számára és a színképillesztési tényezők összegére vonatkozó zajcsökkentési követelmények [(R’we+Ctr)köv, illetve (R’we+C)köv] számítása; a homlokzati szerkezetek eredő súlyozott léghanggátlási számának és a színképillesztési tényezők összegének, azaz a kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének [(Rwe+Ctr) és/vagy (Rwe+C)] számítása; a homlokzati szerkezetek helyszíni beépítésre transzformált eredő kerülőutak nélküli laboratóriumi zajcsökkentési teljesítményének [(Rwe+Ctr)– 2 dB illetve (Rwe+C)–2 dB] és helyszíni zajcsökkentési követelményeinek [(R’we+Ctr)köv illetve (R’we+C)köv] összehasonlítása.
Amennyiben az elképzelt homlokzati szerkezetek eredő zajcsökkentési teljesítménye eléri, vagy meghaladja a követelményértéket, a kombináció megfelel a szabvány előírásainak; ellenkező esetben a homlokzati szerkezetek eredő zajcsökkentési teljesítményét növelni kell homlokzati elemek felületének, illetve léghanggátlási képességének módosításával, azaz a 2. és a 3. lépést addig kell ismételni, amíg a követelmény nem teljesül (1. ábra).
A hangszigetelés tervezésének algoritmusa
Felhasznált irodalom
· MSZ 15601-2:2007: Épületakusztika. 2. rész: Homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményei
· MSZ EN ISO 717-1:2000: Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének értékelése. 1. rész: Léghangszigetelés
· 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról
Az élet minden területén igyekszünk takarékosan élni.
A XX. század nemcsak a második nagy ipari forradalom, de az energiapazarlás évszázada volt.
A fejlett világ szinte minden szereplője mamut méretű ökológiai lábnyommal trappolt bele a természetbe.
A fejlődő országok még el sem érték az emberhez méltó komfort szintet, amikor a másik oldalon ráeszméltek, sürgősen lépni kell, a fogyasztói társadalom pazarlását meg kell szüntetni, minden területen takarékra kell kapcsolni. A nehezen megkeresett fizetésünket kilapátoljuk a semmibe, és ezzel a környezetünket is mérgezzük.
A következőkben megismerhetnek olyan készülékeket, amelyek segítenek csökkenteni a közüzemi díjakat.